A befogadás – Ruth Patterson verse

Nem találkoztál velem azelőtt.
Nem tudtál beszélni.
Nem tudtad a nevemet,
És mégis befogadtál engem.

Nem voltak szavaid.
Nem tudtad „leírni”.
Nem tudtad „kigondolni”,
És mégis befogadtál engem.

És leültél, megfogtad a Kezem.
Felemelted arcodat,
Hogy megcsókold arcomat.
És vártál a válaszra,
És így befogadtál engem.

Furcsa fegyverek ezek
Minden védekezés megtörésére.
Lefegyvereztél engem, még mielőtt Tudtam volna.
Így fogadtál be engem.

Az óvatosság azt mondaná,
Hagyd a „fejet” irányítani.
De én megtanultam egy bölcsességet,
Ahogy befogadtál engem.

A szíved meglátta a sérültséget bennem.
És kinyúlt érte, átölelte,
Ahogy befogadtál engem.
Megtörtség kicsiség, egység
Mind ott volt,
Mert magadat adtad,
Hogy befogadj engem.

A szíved értem nyúlt,
És nagyobb lett a csoda,
Ahogy előhívtad belőlem is
A szótlan befogadást.

Életünk megfullad a sok szóban,
Melyek nem tűnnek valódinak.
De az énedben
Meghallottam a szót,
Amely befogadott engem.

Ruth Patterson – A befogadás

Ruth Patterson

presbiteriánus lelkész a gyógyítás területén dolgozik Belfastban, Észak-Írországban. 1997 októberében egy találkozó alkalmával befogadta otthonába a Hit és Fény Ökumenikus Bizottság tagjait. 1995 decemberében meglátogatta a Bárka közösséget Troslyban, Franciaországban. Elmeséli nekünk, hogy az első este a kápolnában találta őt, amint a mise kezdetére várt, leírja, hogy gyenge franciatudása és az ismeretlen körülmények miatt elszigeteltnek érezte magát. Azután Bernard nyitotta rányitotta a kápolna ajtaját, látta, hogy Ruth egyedül van, és szándékosan mellé ült, és ragaszkodott hozzá, hogy egész mise alatt fogja a kezét. Ha legalább egy kicsi lenne bennünk Bernard alázatos nyíltságából, s azzal tudnánk befogadni egymást, akkor az ökumenizmus olyan könnyű lenne…