Charta és Konstitúció

A Hit és Fény Közösségek Chartája és Konstituciója ahhoz az éltető nedvhez hasonlatos, amely a nagy fát életben tartja, segíti a növekedésben és segíti abban, hogy gyümölcsöt hozzon. A Charta és a Konstitució a Hit és Fény közösségek működésének ösztönzésére és iránymutatására szolgálnak.

A Charta és a Konstitúció letöltése

A Hit és Fény abból a vágyból született; hogy segítsen az értelmükben sérült embereknek és családjaiknak, hogy megtalálják igazi helyüket az egyház szívében és a társadalomban. Ez volt a fő célja az 1971 Húsvétján Lourdes­-ba szervezett zarándoklatnak Ezen a katolikus eseményen húsz vagy harminc protestáns felekezetekhez tartozó ember is részt vett.

Hogy a zarándoklat ajándékai ne kallódjanak el, fontos volt, hogy a résztvevők olyan közösséget alkossanak, mely összehozza az értelmi fogyatékos embereket (*), szüleiket és barátaikat (különösen a fiatalokat). A zarándoklat után, amely mindenki számára gazdag volt kegyelmekben, sokuk elhatározta, hogy folytatja és elmélyíti a tagok között kialakult kapcsolatot. Az évek során új közösségek jöttek létre a világ különböző részein, különböző keresztény felekezetekben.

A kezdetektől fogva a Marie Hélene Mathieu és Jean Vanier által alapított mozgalom egyre inkább ráébredt különleges küldetésére, ökumenikus missziójára az egyházakban és a társadalomban.

(*) A fogyatékos személy kifejezés alatt mindig az értelmi fogyatékossággal bíró embereket értjük Ezt a kifejezést használjuk az egész dokumentumban. Korszakoktól és kultúráktól függően változások történhetnek a nyelvekben. Minden országnak az ott általánosan elfogadott kifejezést kell alkalmaznia mindaddig, ameddig az tiszteletet mutat az értelmi fogyatékos emberek iránt.

I. A „HIT ÉS FÉNY” KÜLDETÉSE

A Hit és Fény közösségi mozgalom. A közösségek szívében az értelmi fogyatékosságuk miatt könnyebben vagy súlyosabban sérült embereket találjuk: gyerekeket, fiatalokat vagy felnőtteket; akiket családtagjaik és barátaik, különösen a fiatalok vesznek körül. Minden közösség meg van hívva, hogy felkérjen egy lelkivezetőt a közösség kísérésére

A Hit és Fény lehetőséget ad az értelmi fogyatékos embereknek arra, hogy teljes értékűnek legyenek elismerve és használják adományaikat, megismerjék a barátság örömét.

A szülőket a Hit és Fény támogatja megpróbáltatásaikban és segíti őket, hogy gyermekeik belső szépségét jobban értékeljék. Számos szülő ezáltal más szülő számára, akiket összetörnek a szenvedések, és a nap, mint nap átélt nehézségek, az erő és segítség erőforrásává válik.

Az értelmi fogyatékos emberek testvérei meghívást kapnak arra, hogy megértsék: az értelmi fogyatékos személy az élet és egység forrása lehet. Bár ez a személy megzavarja életüket, ugyanő meg is tudja változtatni, át is tudja alakítani azt.

Az értelmi fogyatékos embereknek köszönhetően a barátok szintén megértik, hogy létezik egy másik világ is, egy világ, ahol nem a verseny, a pénz és a siker a fontosak; a gyengék és szegények a gyöngédség és hűség, a meghallgatás és hit világába hívják meg barátaikat. A lelkivezetőknek a Hit és Fény lehetőséget ad arra, hogy új formában fedezzék fel a szegényeknek, és kicsinyeknek kinyilatkoztatott Krisztusi Jóhír lényegét, és abban, szolgálatukhoz megújulási forrást találjanak.

Ezek nem együtt élő, hanem inkább olyan közösségek, melyek tagjai legalább havonta egyszer találkoznak, és ahol a nehézségekben és a reményben való osztozás, az ünnep, az imádság, az Eucharisztia és/vagy más liturgiai szertartás útján egyre mélyülő emberi kötelékek kapcsolják egymáshoz őket. A közösségek általában mintegy harminc tagból állnak.

1. A találkozás közössége

Minden egyes összejövetel alkalom a találkozásra, a közös beszélgetésre, egymás meghallgatására. A lényeg, hogy személyes kapcsolatok jöjjenek létre, ahol feltárjuk a másik szenvedéseit és lelki ajándékait, ahol név szerint ismerjük őt. A kiscsoportos osztozás minden személynek lehetőséget ad arra, hogy szavakon vagy a kommunikáció más formáin keresztül, például rajzolás, modellezés, pantomim, gesztusok, kifejezze önmagát. Így keressük az “együtt levést”, egymás terhét igyekszünk hordozni, kölcsönösen bátorítjuk és támogatjuk egymást, és figyelemmel vagyunk mindenki igényeire. A gyengédségben és hűségben megnyilvánuló barátság révén Isten szeretetének jeleivé válunk egymás számára.

2. Az ünneplés közössége

A hűséges barátságból fakad a Hit és Fény közösséget jellemző öröm. Isten hívott minket össze, Ő mutat rá a minket egyesítő Szövetségre: nem vagyunk többé egyedül. A találkozókat az öröm percei jellemzik, amikor énekelünk, táncolunk és együtt étkezünk. Néha egy-egy nagyobb ünnepségre látogatókat hívunk, akiket ilyenkor megérint az a felfedezés, mennyire képes a sérült ember örömteli hangulatot teremteni. Az ünnepi alkalmakkor valójában sérült barátunk kevésbé fogyatékos, mint más: ő nem rabja a konvencióknak, nem tart a sikertelenségtől és nem gondol arra, mit szólnak hozzá mások. A sérült ember ennél egyszerűbben, a jelen pillanatnak él, így alázata és nyílt természete könnyebben hangolja rá a felszabadult ünneplésre.

Ám a közösségben nem szabad elfeledkeznünk azokról, akik az ünnepléskor a peremre szorulnak és szomorúságukba, félelmeikbe zárkóznak. Az ő helyük is a Hit és Fény szívében van. Különleges figyelemben kell részesülniük, hogy fokozatosan ők is megismerjék azt a szívbéli örömet és békét, amelyet Jézus eljövetelekor hozott nekünk, akkor is, ha nehézségben és szenvedésben élnek.

3. Az ima közössége

Jézus azért jött, hogy az örömhírt hirdesse a szegények között: az Atya szereti őket. Jézus életét adta juhaiért. Testével táplálja őket.

Jézus jelen van találkozóinkon és ünnepléseinkben. Ő segít, hogy a közösségi életet szeretettel és hűséggel éljük meg. Különleges módon találkozunk vele az imában, az Eucharisztiában és (vagy) más liturgiák megünneplésében.

4. A barátság és hűség közössége

A barátság az idő múlásával és a jelenlét által mélyül el. A havonta megtartott találkozók között a közösség tagjai kisebb csoportokban, vagy akár kettesével is összejöhetnek. Ilyenkor történeteket, félelmeket, álmokat, reményeiket, imáikat, örömeiket osztják meg egymással, együtt szolgálhatnak másokat, együtt étkezhetnek és egyéb olyan tevékenységeket, végezhetnek, mely a barátságot mélyíti: ez a „hűség ideje”, melyet „negyedik időnek” is hívnak.

5. A meggyökerezés és beilleszkedés közössége

Az értelmi fogyatékos emberek fontos szerepet játszanak az emberi közösségben, a társadalomban és az egyházakban. Hogy ezt az ajándékukat használni tudják, és hogy növekedni tudjanak, mint személy, teljes jogúan tartozniuk kell ezekbe, és részt kell venniük ezek életében, adniuk és kapniuk kell. „Sőt azok, amelyek a test gyöngébb tagjainak látszanak, sokkal inkább szükségesek, és amelyeket a test kevésbé nemes tagjainak tartunk, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül…” (1Kor 12, 22-23)

A Hit és Fény különös gondossággal integrálja közösségeit és annak tagjait a társadalom, az egyházaik, keresztény közösségek, plébániák tevékenységeibe…

A meggyökerezésre való meghívás, mely minden emberben és közösségben jelen van, arra buzdít bennünket, hogy felfedezzük ökumenikus hivatásunkat és missziónkat.

Ma a Hit és Fény közösségek különböző keresztény hagyományokban (katolikus, ortodox, anglikán és protestáns) gyökereznek. Általában egy közösség tagjai ugyanabba a felekezetbe tartoznak, de vannak vegyes felekezetű közösségek is.

A különböző felekezetbéli keresztények, meghívása arra szól, hogy hitük és Jézus iránti szeretetük mély kifejezését saját egyházukon belül találják meg. A közösségi találkozókon a közös imádságra törekszenek, testvérként tartoznak össze Jézus Krisztusban.

Mindenki küldetése, hogy felfedezze, és örömmel értékelje az igazi keresztény értékeket, melyek a közös örökségben gyökereznek.

A Hit és Fény hiszi, hogy a gyenge és fogyatékos ember az egység forrása lehet a társadalmon, az egyházakon belül, valamint az egyházak és nemzetek között.

Azokban a családokban. ahol meg nem oldott, hosszú időre visszatekintő egyet nem értés van, a kiengesztelődést gyakran egy komoly válsághelyzet idézi elő. A sérelmek elfelejtődnek, a rossz érzések megszűnnek. A kereszt közös viselése az újra megtalált testvéri szeretetben való feltámadást készíti elő. Ez megtörténhet a leggyengébb és legjobban elutasított, életveszélyben levő személy köré gyűlő különböző keresztény felekezetek között.

A szív alázatosságának és egyszerűségének hiánya komoly akadály a keresztény egység útjában. Az értelmi fogyatékos emberek szegénységük ragyogásával a szív szegénységének boldogságához vezethetik a különböző felekezetbéli keresztényeket, lehetőséget adván nekik ez által Isten Lelkének újra felfedezéséhez.

II. A HIT ÉS FÉNY LELKISÉGE

1. Isten minden embert szeret

A Hit és Fény azon a meggyőződésen alapul, hogy minden fogyatékos ember teljes személyiség, akinek ugyanolyan emberi jogai vannak, mint másoknak. Különösen joga van ahhoz, hogy szeressék, elismerjék, és tiszteletben tartsák lényét, döntéseit; joga van ahhoz is, hogy megkapja a szükséges segítséget, hogy minden területen – lelki és emberi téren egyaránt – fejlődni tudjon. A Hit és Fény hiszi, hogy Isten ugyanúgy szeret minden embert, legyen az egészséges vagy fogyatékos, és hogy Jézus él az emberben, még akkor is, ha ő maga nem tudja ezt kellőképpen kifejezésre juttatni. A Hit és Fény hisz abban, hogy minden ember, így a legsérültebb is, arra hivatott, hogy életét Jézusban elmélyítse, részesedjék egyháza lelki gazdagságában, a szentségekben, a liturgikus hagyományokban stb. Küldetése az, hogy a kegyelem és a béke forrásává váljék az egész közösség, az egyház, valamint az emberiség számára.

A Hit és Fény hisz Szent Pál szavaiban: „Isten azonban azt választotta ki, ami a világ szemében balga, hogy megszégyenítse a bölcseket, s azt választotta ki, ami a világ előtt gyönge, hogy megszégyenítse az erőseket…” /1Kor 1, 27/

2. Szükség van közösségre

Ahhoz, hogy hitét megélhesse, minden embernek, így a legsérültebbnek is szüksége van arra, hogy más testvérekkel találkozzék, hogy olyan bensőséges légkört teremtsenek együtt, ahol mindenki növekedhet a hitben és a szeretetben. Aki a Hit és Fénybe azért jön, hogy sérült emberekkel találkozzon, olyan lelkületet kell magával hoznia, amivel kész befogadni a sérült ember különleges adományait, és megosztani vele saját ajándékait.

Ám ha egy olyan súlyosan fogyatékos ember előtt állunk, akinek szavait és mozdulatait nehezen értjük, vagy aki még szavakra és mozdulatokra is képtelen, először önkéntelenül is úgy reagálunk, hogy elfordítjuk tekintetünket és elfutunk. Ez a reakció gyakran félreértés és félelem eredménye, de önzésünket és szívünk keménységét is mutathatja. Ahhoz, hogy a fogyatékos emberrel hiteles és felszabadító kapcsolatot alakítsunk ki, „kőszívünket hússzívre kell cserélnünk”. Kizárólag Jézus és a Szentlélek képes szívünket átformálni, lehetővé téve számunkra a szegények és a megvetettek befogadását, hogy egész emberi s mély lelki valóságukban ismerjük meg őket.

A megtérés és a szeretetben való hűség útján Mária tanúságtétele vezet minket. Mária és a tanítvány, akit Jézus szeretett, a szenvedő Jézussal voltak, és azt mutatják meg nekünk, hogyan lehet ezt a szeretettel és hűséggel teljes jelenlétet barátainkkal és közösségükben megülni. Mária, mint gondos édesanya tanít minket arra, hogyan hordozzuk együtt az emberi szenvedést, és megélni a feltámadást.

A szenvedés ellenére és azon keresztül a közösség a béke, az öröm helyévé válik, Isten azon ajándékait közvetíti és mutatja fel, melyeket az értelmileg sérült embereknek adott: ők képesek szeretni és befogadni, egyszerűek és elvetik a konvenciókat. Meglehet, hogy ebben a hasznosságra és hatalomra épülő társadalomban a fogyatékos ember nem hatékony termelő, mégis próféta ő a szív és a gyengédség terén, illetve mindabban, ami az emberben valóban lényeges. Így tehát a szegény minket evangelizál.

3. Úton a mélyebb emberi érettség felé

Ahhoz, hogy segíthessünk sérült barátainknak rátalálni a szív békéjére, a reményre és a növekedés igényére, feltétlenül az evangélium fényénél kell őt látnunk, de meg kell értenünk emberi igényeit, szenvedéseit is, és tudnunk kell, hogyan válaszolunk ezekre. Nagyon is emberi tapasztalatokra kell, tehát szert tennünk és meg kell szereznünk a szükséges ismereteket. Aki a Hit és Fényben elkötelezte magát, hozzáértésre kell szert tennie a sérült és nehézségekkel küszködő emberekkel való foglalkozás terén.

III. TEVÉKENYSÉG

1. Közösségi mozgalom

A Hit és Fény közösségi mozgalom. A lényeg a tagokat összekötő bizalomban és barátságban rejlik, mely Jézusban gyökerezik, és Benne teljesedik ki.

2. Találkozók, nyári táborok és zarándoklatok

A közösség tevékenysége a rendszeres találkozókon kívül igen sokféle lehet. A programok az igényekből fakadnak, a közösségi tagok kreativitása és Isten sugallata szerint. Ide tartoznak a nyári táborok, lelkigyakorlatok és zarándoklatok stb.

Egyes közösségek az értelmi fogyatékos emberek számára animációs tevékenységeket szerveznek, hogy a szülők pihenhessenek. Vannak azonban olyan tevékenységek, amelyek nem tartoznak a Hit és Fény küldetésébe, pl. különböző létesítmények, otthonok, iskolák, műhelyek, vagy „üdülők” alapítása és igazgatása – ezek más, erre szakosodott szervezetek tevékenységi területei, amelyeket egyébként inspirálhat a Hit és Fény

3. Együttműködés másokkal

A Hit és Fény lelkiségének és küldetésének megtartása mellett fontos, hogy a Hit és Fény közösségek a lehető legnagyobb mértékben működjenek együtt más, az értelmi fogyatékos emberek és családjaik szolgálatát végző-szervezetekkel és mozgalmakkal.

4. Egy család, mely felöleli az egész világot

A világ különböző Hit és Fény közösségei egy nagy nemzetközi család ágait alkotják Minden egyes kontinensen, zónán, országon belül egymás terheit, szenvedéseit és örömét hordozzuk. Szolidaritásunkat a Hit és Fény felé irányuló anyagi támogatás elosztásával fejezzük ki, de szintén osztozunk a különleges ajándékokban, barátságokban, tapasztalatok bölcsességében, az imák hűségének jótékony hatásában. Mint egyetlen család tagjai, a közösségek a szeretet és egység megélésére törekszenek.

Az 1980. október 26.-i közgyűlésen (Lourdes-ban) javasolták először a Charta elfogadását. Az Alapokmányt ideiglenes jelleggel egy évre elfogadták, majd a nemzeti felelősök bevonásával áttanulmányozták és kiegészítették, végül pedig az 1982-es közgyűlésen (Wetherby, Anglia) egyhangúlag elfogadták. Az 1984-ben (Róma), 1986-ban (Santo Domingo), 1990-ben (Edinburgh), 1994-ben (Varsó), 1998-ban (Quebec), valamint a 2002-ben (Róma) tartott közgyűléseken további változtatásokat fogadtak el. A kiegészítéseket a nemzetközi tanács javasolja. A Kharta elfogadásához a szavazatok 75%-a szükséges. Minden további változtatáshoz ugyanilyen arány igényeltetik.

Eredeti nyelven

A chartáról és a konstiúcióról
A charta szövege angolul