2021 húsvétján nem ünnepelhette a meg a Hit és Fény közösség fennállásának 50., magyarországi jelenlétének 35. évfordulóját; egy évvel később nyílt lehetőség a személyes találkozásra, közös elmélkedésre, játékra, éneklésre, hálaadó ünneplésre, melyen Varga László kaposvári megyéspüspök tartott előadást a békéről. Csány Endre, a közösség nemzetközi alkoordinátora beszámolóját közöljük.
Az eredeti cikk a Magyar Kurirban itt jelent meg
Szakad az eső pénteken Kaposszentbenedeken. Érkeznek a Hit és Fény közösség csoportjai a Kárpát-medence különböző pontjairól – Szombathelytől a Vajdaságon át egészen Csíkszeredáig. Ázik a bejáratnál kifeszített embléma-csónak a benne levő emberekkel. Persze, áldás a víz a földnek – mennyire vártunk rá! –, de most örülnénk egy kis hívogató napsütésnek is.
A tavalyi húsvéton nem ünnepelhette a közösség fennállásának 50. és magyarországi jelenlétének 35. évfordulóját, így egy év tolódással most nyílt igazi lehetőség a személyes találkozásra, közös elmélkedésre, önfeledt derűvel társult játékra, éneklésre, mókára: hálaadó ünneplésre.
A közösség püspökkari felelőse, Varga László püspök atya adott helyet ennek a jeles alkalomnak.
Szombat délelőtt személyesen is eljön közénk, előadást tart, majd beszélgetős műhelyt vezet. Fájdalmasan aktuális témát feszeget: háború és megosztottság körülöttünk mindenütt – határainkon kívül és belül, a szakadozó családjainkban, emberi kapcsolatainkban, saját szívünkben.
Ebben a közegben különösen gyógyítóan hat Jézus ígérete: „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek.” De miben is különbözik Krisztus békéje a világ békéjétől? Ez a béke nem pusztán fegyverszünet, nem hatalmi egyensúly biztosítja, nem erőfölény kényszeríti ki, de még csak nem is elsajátítható meditációs technikák eredményeként jön létre.
Ez a béke áldozaton alapul. Krisztus értünk hozott áldozatán.
Nekünk tehát nem a saját jótetteinkről kell fénymásolatokat készítenünk, még kevésbé mások hibáiról, bűneiről, hanem – lemondva a folytonos önigazolási késztetéseinkről – szeretetből odaajándékozni magunkat a másiknak. Egymás lábát kell mosnunk szüntelen alázattal, nem egymás fejét.
A közösség ünnepi liturgiájának ezért is vált kiemelkedő eseményévé a lábmosás szertartása.
Ebben a krisztusi gesztusban belesűrítve él a boldogságmondások üzenete, amely még erőteljesebben hat, amikor értelmi fogyatékos barátainkkal közösen végezzük. Szombat délután az ünnepi vacsora és mulatság előtt erre is sor kerül.
Harmai Gábor atya, a magyarországi papfelelős olvassa a János-evangéliumból ismert részletet, és fűzi hozzá elmélkedését, majd 8-10 fős csoportokba szerveződve mindenki megmossa a szomszédja lábát, miközben taizéi énekeket éneklünk.
Ezeknek a nagytalálkozóknak speciális terei a különféle műhelyek. Lehetőség van kézműveskedni, énekelni, táncolni, különféle játékokban próbára tenni magunkat, előkészülni a vasárnapi evangélium történetének a megjelenítésére, bibliodráma, illetve Kett-féle padlóképes foglalkozásokon részt venni, beszélgetni.
A zárónapon már Kaposváron ünnepel a mintegy kétszáz főnyi sereg; a székesegyházban a helybeli hívekkel együtt veszünk részt a kereszteléssel, bérmálással egybekötött ünnepi szentmisén. Az idő is kiderül, a szívünk is megtelik a találkozás örömével.
A Hit és Fény közösség elmúlt ötven évében nagy kincs lett ránk bízva értelmi fogyatékos barátaink révén – kincs, amit meg kell osztanunk.
Szöveg: Csány Endre, a Hit és Fény közösség nemzetközi alkoordinátora
Fotó: Hajtó Krisztina